mirkó és linda a nagyvilágban

2009. január 5., hétfő

elköltöztünk

13:32, a bejegyzést petra írta | 2 komment

ezennel búcsút veszek a freeblogtól, de nem a blogírástól. mostantól itt találtok minket:

www.mirkolinda.blogspot.com

2008. december 20., szombat

mézeskalács

9:55, a bejegyzést petra írta | 2 komment

idén is nekiveselkedtünk a mézeskalács készítésnek. a tavalyinál kicsit felkészültebben indultam. újabb, kipróbált receptet használtam a tésztához, plusz a tojáshabhoz is segítséget kértem. ennek hála egész jó lett a végeredmény.

a tészta összeállításában egyik délelőtt linda segédkezett, a szaggatásban és díszítésben egy másik délután mirkó. ami a tojáshabos nyomkorászást illeti, a végeredményt nézve nehezen megállapítható, h melyiket csinálta maki, melyiket én. bár én nagy műgonddal csináltam, koncentráltam, alkottam, a fiam absztrakt módon díszített, mégsem mondanám, h én szebbeket csináltam. olyan nehéz abból a zacskóból szépen kinyomni a trutyit!

viszont ha szép nem is, mindenképpen finom lett a végeredmény. ez abból is látszik, h a sok tepsinyi sütikéből karácsonyra nem fog maradni, mert maki tuti befalja addig. merthogy idén nem dobócsillagokat gyártottunk, hanem finom, puha, édes, igazi mézeskalácsokat :) 

2008. december 16., kedd

a vízben

11:50, a bejegyzést petra írta | 1 komment

egy darab szedett-vedett, meztelen mikulás:

és egy darab bugyborékoló kisbéka:

p.s.: linda a második körös antibiotikumot végig beszedte, szuperügyesen benyalta minden este az adagját. aztán mire ő is meggyógyult, én lettem beteg. jöhetne már a tavasz. tudom, h épp csak most kezdődött a tél, de utálom ezt a hideg, betegeskedős időt :( 

2008. december 11., csütörtök

szeretethullám

11:29, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

ez ért ma reggel. onnan, ahonnan nem számítottam rá. az egy dolog, h az oviban átöltözés után kaptam egy nagy szeretetölelést makitól (in memoriam verbodani), de mikor mirkóval a csoportszoba bejáratához értem, martin, a fiam -mondhatjuk- legjobb barátja, ahogy meglátott, csapot-papot a játékasztalon hagyva fültől fülig érő szájjal hozzám rohant, és hosszú másodpercekig a lábaimat átkarolva ácsingózott, fejét a combomba fúrva. majd csillogó szemmel felnézett rám. nem, nem tudom mire vélni. én nem vagyok az a jóságos tyúkanyó típus, akiért a gyerekek rajonganak, martin mégis vmiért nagyon szimpatikusnak talál :) nem mondom, h nem esik jól, sőt! persze ez a fiúcska egyébként is egy szenzációs fazon, őt még nem láttam szomorúnak, nyafisnak, mindig olyan jókedvű és vidám, és elképesztően barátságos. imádnivaló, na.

aztán megjelent a két fiú mellett peti is, a másik "span", ő mirkóhoz rohant oda vigyorogva. aztán mikor martin lecsatlakozott rólam, kapott egy buksipuszit tőlem, majd a két fiú kézen ragadta a fiamat, és hármasban, nagy egyetértésben behaladtak a szobába. mirkó hátra sem nézett. ezt már szeretem :)

2008. december 10., szerda

betegeskedés vol.3.

17:55, a bejegyzést petra írta | 3 komment

a gyerekeim paralel betegek. maki lerobban, mire meggyógyul, linda is kidől. mire linu kilábal a kórságból, mirkót megint ledönti egy vírus, majd mikor épp jobban lesz, linda naná, h szintén benyalja ugyanazt.

vasárnap este, mire hazaértem a moziból (nővéremmel és anyósommal néztük meg a kaméleont, amit lelkesen ajánlok mindenkinek, főleg nőtársaimnak, nagy ervin végett, de úgy egyébként is, mert magyar viszonylatban a roncsfilm óta az első hazai alkotás, amivel tökéletesen elégedett voltam, kivéve a mesterkélt és béna hámori gabriellát...) szóval mire hazaértem, linda ugyan aludt, de a szokásos jóéjtpuszinál éreztem, h már meleg.

hétfő reggel pedig elkezdődött a lázas, nyafogós, anyaszoknyájánlógok időszak, és tart azóta is. délután megmutattam a gyerekorvosunknak a láztól leblokkolt kiscsajt, a diagnózis ugyanaz, mint alig pár nappal korábban mirkónál: masszív torokgyulladás. lázcsillapítás, antibiotikum, etc.  mivel a "szokásos" augmentint még 2 hete sem volt, h abbahagytuk lindánál, egy más féle gyógyszert kaptunk. hát, nem aratott osztatlan sikert. a lányom fröcsögve kiköpte a hétfő esti adagot. még egyszer megpróbáltam beadni neki, a fele, ha bent maradt a szájában... a láza meg csak kúszott, kúszott felfelé. akkor nurofen is kell. de a lánykám visítva menekült ekkor már mindenféle adagolókanál/pikszis/fecskendő elől. "megfenyegettem", h ha nem veszi be, irány a kád és a hideg víz. ő inkább vetkőzni kezdett, és továbbra is sírt, h "nem kell gyógyszer!" 

a hűtőfürdő sikerült, de éjszakára még a biztonság kedvéért egy kúpot is adtam neki. kedden folytatódott minden, de reggelre már annyira fájt a torka, h még inni sem volt hajlandó. ahogy lenyelt egy kortyot, visítva sírt, h fááááj. ekkor telt el egy nap evés nélkül. 

az antibiotikumot továbbra sem tudtam beadni neki, amikor meg sikerült vhogy letuszkolni a torkán, fogta, és elhányta magát. még az a minimális tejeskávé is kijött, amit előtte legyűrt...

kedd du. ismét irány a doktornénink, adjon vmi más gyógyszert, mert ezt nem tudom beleszuszakolni a lányomba, vagy ha be is megy, kijön azon nyomban... most próbálkozunk egy olyan ab-mal, amiből kisebb adag elég, az is csak napi egyszer. ennyi talán menni fog.

a torokfájás viszont tartja magát, nem eszik, nem iszik. vagy nagyon keveset. úgyhogy bevetésre került a cataflam csepp is. legelőször tegnap éjjel. este 9-kor mindkét kölyök elaludt. 10-kor a vészhelyzetet szakítottam félbe linda ordítása miatt, 11-kor a grace klinikát, 12-kor fedig a fable könyvemet kellett sutba dobnom, mert linó eszeveszetten és kétségbeesetten ordított. 10-10 perces ölben ringatások után visszaaludt a lánykám. de az éjféli kelésnél azt mondtam magamnak, d. sincs itthon (frankfurtba kellett menni cégügyben) én bizony adok lindának fájdalomcsillapítót. pedig nem vagyok egy nagy gyógyszerezős. szóval a félálmos lini benyelte a cataflam-ot, és aludt reggelig.

2008. december 7., vasárnap

a bók

10:43, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

tegnap megkaptam az utóbbi idők legnagyobb bókját :)

nagy családi ebéden voltunk egy étteremben, ahová a nagybátyám 70. szülinapja tiszteletére hívta össze a rokonságot. mirkó mivel betegeskedett, apával itthon maradt, így linduval kettesben mentünk. volt ott sok olyan rokon is, aki mellett az utcán én simán elmennék, nem ismerném fel, mert a családnak ezen felével sajnos igen ritkán találkozunk. sőt.

a lényeg, h az ebéd végeztével a búcsúzkodás közben két messzi rokon gratulált a nővéremnek a csodaszép kislányához, lindához, és a nem jelenlévő nagyfiához, mirkóhoz. majd én megköszöntem a gratulációt :) kiderült, h rólam a kutya nem feltételezné, h kétgyerekes anyuka vagyok :D igaz, a a fogszabályzó is fiatalít, plusz most elég rövid, kissé punk-os a hajam, így baromira nem tűnök annak a konszolidált anyukának, aki tulajdonképpen vagyok...

köszönöm a fiatalítást :)

2008. december 5., péntek

télapó itt van, télapó ott van, télapó van mindenütt...

21:29, a bejegyzést petra írta | 1 komment

gutaütés kerülget.

készültünk a mikulás érkezésére. kívánságlistás levelet írtunk a télapónak, üvegmatricákat festettünk, énekeket dalolásztunk. hála az ovinak, maki ügyesen nótázott is, hisz bent is jócskán ment a készülődés, sok dalt megtanult. 

kipucoltuk a csizmákat (ill. maki a "focicipőnek" nevezett adidas-át puceváltatta ki az apjával - jó oka volt az apadolgoztatásra, hisz mirkó lázasan feküdt az ágyában ma délután, felkelni sem bírt), és kitettük az ablakba a lábbeliket. én tartom magam az én gyerekkoromhoz fűződő hagyományhoz, miszerint a fényes csizmát (najó, cipőt) az ablakba tesszük és a mikulás abba rejti a meglepetéseket. (illetőleg anya éjfél körül beoson és bepakolja a szajrét)

már az komoly fejtörést okozott nekem, h miféle magyarázatot találjak ki arra, h az oviban már 4-én jött a mikulás. akkor azt a kissé sántító mesét agyaltam ki, h az ovikba külön azért megy, mert azok a gyerekek különösen jók, akik oviba járnak (ez kellett is, h még egy kicsit meghozzam a kedvét mirkónak az ovihoz, mert a reggeli nyafogások még mindig tartják magukat), és ők megérdemlik, h lássák is őt. mármint az ovisok. a mikulást. 

ezután fentartottam azt a mesét, h a mi általunk írt meglepetéslistáról az ajándékokat valószínűleg ma éjjel teszi majd a télapó az ablakba. maki közölte is, h ő fent marad és megvárja :)

na, aztán du. a rendelőben az orvoshoz menet a büfés néni, tudom, h kedvességből, de elkurjantotta magát, h mirkó, linda, itt már volt a mikulás! és adott nekik egy-egy virgácsot és egy-egy csokifigurát.

maki nézett is hülyén. pláne mert virgács csak rossz gyerekeknek jár. nem is volt hajlandó elvenni még a csokit sem. hoppá. akkor kivágtam magunkat a helyzetből, és hazafelé azt mondtam neki, h itt vmi tévedésről van szó, az nem az igazi mikulás lehetett, mert neki biztos nem küldene virgácsot. 

egy szó, mint száz, este 8, a lábbelik az ablakban, fürdés, kakaózás megvolt, épp indultunk volna fogat mosni és aludni, mikor anyóson feljön, és közli, h náluk már járt a mikulás.

ekkor ütött meg a guta. hogy az anyámban magyarázzam meg, h a földszinten volt már? de a gyerekek szobájában az ablakban hiába várnak a cipők, ott semmi nincs???  

forrtam a dühtől. tudom, ez legyen a legnagyobb gondom az életben... de akkoris! szeretném megtartani ezt a gyermeki csodát a kölykeimnek addig, amíg csak lehet. mert csak egy télapó van (mikor üvegmatricából vagy 4 féle mikit festettünk, akkor is azt mondtam, h azért csinálok sokfélét, mert én még sosem láttam a mikulást, és csak elképzelni tudom, hogyan nézhet ki, és csak találgatok), erre oké, h az oviba megy, de a rendelő büféjében is volt, még ma, 5-én, aztán este a mamáéknál is volt... merre kóricál ez a fárnya, és hogy lehet, h a mi ablakunk még mindig üres???

 

p.s.: mirkó nagyon aranyos volt este, mikor a mama feljött. fogott egy papírt, egy tollat, és rajzolt egy ákombákom napocskát, linda persze követte a példáját és ő is krikszkrakszolt egy lapra vmit, és a papírokat lobogtatva mentek le a lépcsőn, fennhangon kiabálván, h a mikulásnak rajzolták! ez olyan édes sztem. valszeg az oviból származik ez a ajándékértcserébenrajzotadunk dolog. és hozzáteszem, mirkó nem volt soha egy nagy rajzművész, de az oviban ragad rá bőven, olyan cuki napot rajzolt, h csuda.

és ha már rajz: linda érdekes módon sokkal több kézügyességgel rendellkezik, mint a bátyja. folyton rajzol. és már most úgy fogja a tollat, ceruzát, zsírkrétát, ahogy kell. hát igen. a sárvári vér. na nem az enyém :) apukám is csudajól rajzol, pl. a gyerekszoba falát díszíti egy múlt hétvégi rajza, amit makinak alkotott, bemutatván, milyen is egy nagy utasszállító hajó és milyen egy tengeri vitorlás. kicsit ugyan "műszakis" a kép, de ez nem csoda, ha az alkotó gépészmérnök :) másrészről pedig az isteni rajztudással megáldott nővérem vére is csörgedezhet linda ereiben :)

diagnózis

21:27, a bejegyzést petra írta | 1 komment

masszív torokgyulladás. du. elvittem makit orvoshoz, de ő a láztól már a váróban - ölembe hajtott fejjel - elaludt. azért sikerült megvizsgálni, rubinvörös a torka. antibiotikum, lázcsillapítók, és bónuszban kértem egy nagy adag immunerősítőt is neki. a doktornénink szerint 10-ből 7 gyereknek használ. remélem behozza a cucc a borsos árát és mirkót is megerősíti kicsit. igaz, h nem beteges, ha jól belegondolok, de ártani nem árt.

szóval keddig nincs ovi, van viszont gyógyszerezés, teázás, etc.

betegeskedés vol.2.

11:23, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

mirkóval felváltva dőlünk ki. szerdán reggel én keltem arra, h nem is tudok kelni, tulajdonképpen. rázott a hideg, fájt a hátam, derekam, lábam, még a bőröm is. makit d. vitte oviba, én meg linduval nyüglődtem. mármint csak én. a kislányom hozta a játékorvositáskát, és jól meggyógyított :) 

du. mama ment oviba makiért, aholis mondták, h 2 váltás ruhát fosizott össze a fiam, jó lenne, ha a hét hátralévő 2 napjában (kivéve a csüt. reggeli mikulásünnepséget) nem vinnénk oviba.  na, szuper, egyikünk lázasan fekszik, másikunknak hasmenése van.

csütörtökre megfordult a dolog. én jobban lettem, fel bírtam tápászkodni az ágyból/kanapéról, viszont rám jött a szapora, mirkó pedig este 6-ra lázasan kidőlt és elalélt a kanapén. 

a mai reggel a tegnapi folytatódik. én sűrűn rongyolok vécére, mirkó pedig a teán kívül semmit nem hajlandó magához venni, és továbbra is lázas. 

remélem mindketten olyan hamar túl leszünk a fordított verzión, mint másikunk az elsőn. vagyhogyismondjamezt :)

2008. november 29., szombat

sokk

15:55, a bejegyzést petra írta | 3 komment

két napja mirkó nagyon dühös lett. ugyanis a szent repülős újságját linda összefilctollazta. (mint utóbb kiderült, egy vadászgép szárnyára került két piros csík. khm...) nade maki annyira zokon vette ezt, h magából kikelve, torkaszakadtából üvölteni kezdett. először csak artikulálatlan hangokat hallottam (épp mosogattam a konyhában), majd a következőt hallom a vízcsobogást is túlharsogva: azt akarom, h a linda menjen el a temetőbe!! mikor felfogtam mindezt, eldobtam kanalat, tányért, mosogatószivacsot és berongyoltam a nappaliba. akkorra d. már az ölébe vette a fiát. mindketten meg akartuk beszélni vele ezt a dolgot, mert éreztük ám, h emellett nem lehet csak úgy elmenni, de d. is és én is kvázi sokkot kaptunk. csak hebegtünk-habogtunk, h óó, ilyen csúnyát nem szabad mondani, és hasonló okos dolgot hagyták el a szánkat. egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni mirkó kijelentésével. megdöbbentő volt az egész. 
 
egy perc múlva, mikor makinak a nyakán már nem dagadtak ki az erek az ordítástól, megkértem, h jöjjön ki velem a konyhába, segítsen a mosogatásban. nem mintha addigra kitaláltam volna, mihez kezdjek a helyzettel... mindenesetre megkérdeztem, h miért mondta ezt. ő közölte: azért, mert azt akarom, h a linda soha többé ne firkálhassa össze az újságomat. 
tehát összerakta a képet. aki a temetőbe kerül, az már soha többé nem jön vissza.
 
elképedtem. egyrészt azon, h mirkó mennyire kikelt magából, mennyire önkívületi állapotba került, másrészt azon, h milyen éleseszűen, a mégnégyévessincs agyával a legdurvább "szankciót" találta ki a húga részére. és egyre kevésbé tudtam, h mit is kellene ilyenkor mondani. végül csak annyit makogtam neki pakolászás közben, h azért, mert végtelenül dühös lett lindura, mert az rosszat csinált, még nem szabad a saját testvérének ilyen rosszat kívánni, meghát én még a rosszcsont húgát is ugyanannyira szeretem, mint őt, és ha a linda a temetőbe kerülne, akkor én aztán nagyon-nagyon szomorú lennék, és folyton csak sírnék, és ezt maki sem akarhatja...
 
háát, tudom, h nem a legjobban kezeltem a helyzetet, de hirtelenjében nem tudtam mihez kezdeni. durva, na.

2008. november 24., hétfő

betegeskedés

13:00, a bejegyzést petra írta | 3 komment

lindu jó ideje krahácsolt már, és az önhatalmúlag adagolt köptető sem használt, amikor elvittem a doktornéninkhez. kiderült, h már előrehaladottan hörög és sípol a tüdeje, úgyhogy megelőzvén a tüdőgyulladást, kapott is a lánykám antibiotikumot. amit úgy kell beadnom neki, mint egy kölyökkutyának. mert a mérőkübliből nem issza meg, kanállal nem kapja be, ha belekeverem az itókájába, inkább szomjan hal, de nem iszik egy kortyot sem. úgyhogy lefogva a fejét egy fecskendővel nyomom le a torkán. nem a leghumánusabb, viszont roppant hatékony.  ámbár 4 nap elmúltával is iszonyú csúnyán köhög...

persze egyéb más baja nincs, úgyhogy egy kis hörgőgyulladás nem akadályozza meg abban, h romhalmazt csináljon a lakásból fél óra leforgása alatt. a kedvenc elfoglaltsága a főzőcskézés. de a játéktűzhely a kis műanyagserpenyőkkel uncsi. ő az én konyhaszekrényemet pakolja ki, csutkára. majd elő a fakanalakat, merőkanalakat, és mehet a főzés. cca. 15 perc, míg elpakolok, mert komoly puzzle-mutatvánnyal ér fel a minimálisan rendelkezésemre álló két szekrénybe bepakolni azt a rahedli lábost, edényt, serpenyőt, kutyafülét.

a beszédfejlődése is iszonyú tempóban halad, bár vannak olyan szavak, kifejezések, amikkel meggyűlik a baja a kisasszonynak. ha egy számára ismeretlen szóval találkozik, amit kimondani még nehézkes számára, akkor behelyettesíti. így lett a receficéből receptfüzet és ha már virágéknál ég a világ, akkor a csúszásgátlóból puskásgábor. ez utóbbit végül még megcifrázta, a végeredmény: csuszkásgábor :D

2008. november 20., csütörtök

bemutatom suzy cue-t

11:08, a bejegyzést petra írta | 3 komment

ő lenne az. ez a 7 hetes babalány. nem, nem sally-pótlék. ő egy új szerelem. kutyaharapást szőrivel, szokták mondani. bár nem vagyok benne biztos, h erre az esetre ez a mondás áll... na mindegy. a lényeg, h van egy suzy-nk. aki imádnivaló kisgömböc. 

a második szomszéd telken egy vastelep vagy mi működik, az ott őrködő kutyák egyik sarja a mi kislányunk. az apa kaukázusi juhász és nemtudommi keverék, az anya németjuhász és vanbennemégvalamikeverék. 5 kölyök született, abból 2 idő előtt meghalt. a maradék háromból egy került a szomszédba, sally tesója mellé, és ez a kicsi lányka lett az én első látásra szerelmem. ő volt a legfélősebb, a legsatnyább, patkányrágtafarkú, de szerintem a legszebb is. másnap már hoztuk is el.

sajnos egyelőre a kennelbe van bezárva, mert amilyen pirinyó még, kiférne a kapu alatt. úgyhogy most hízókúra, első körös oltások, aztán szabadjára engedjük.

nem mintha ez a paragép annyira rohangálni akarna. naponta többször is kimegyünk hozzá, kinyitjuk a kennelt, de ez a kis félőske, ahogy meglát minket, rongyol be a házába, vagy amögé. nem akaródzik neki kijönnie. tegnap ölben kivittem a fű közepére, de suzy -iszkiri- futott is vissza. nem baj, majd megbarátkozik az új otthonával...

íme, látszik, suzy milyen aprócska, a 88 centis lánykámank épp csak a fenekéig ér :)

hátul pedig sally tesója látszik, aki 3 napja éberen őrködik suzy felett, szinte el sem mozdul a kerítés mellől. előtörtek vajon belőle az anyai ösztönök ?  :)

2008. november 13., csütörtök

attrakcióóóó!

16:54, a bejegyzést petra írta | 2 komment

az elmúlt napok, hetek szinte csak mirkóról szóltak, mintha nem is lenne egy kiscsajszi is a házban. na, ma linda tett arról, h biztosan ne felejtsek írni róla. és nem, ne rosszaságot tett, nem eltanyázott, semmi ilyesmi, tőle megszokott :)

reggel a pizsiből történő átöltözés óriási nagy meztelenkedésbe csapott át, legalább fél órán át üldöztem a csupaszseggű lánykámat, h rá-ráaggathassak egy-egy ruhadarabot. még csak a body volt rajta, mikoron a nappali közepén megtorpanván felkiáltott: mingyá' idepiszilek! ahh, azt ne, inkább rohanj és ülj rá a bilire. lininek több sem kellett, mezítelen tappancsokkal elcsattogott a fürdőbe, rácsüccsent a bilire, és élete első és ráadásul önálló, saját akaratú pisilését produkálta! cca. másfél évvel lekörözve a bátyját :) 

2008. november 11., kedd

gyógyul

14:19, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

csak lassan. mirkó szája még mindig dagadt, kívül már szárad le a seb, de belül még elég ramaty állapotban van az ajka. felül a bevérzett ínye először feketéssé, majd szürkéssé változott, mára majdhogynem visszanyerte régi színét. csak a két metszője áll furin. mintha lejjebb kerültek volna. és fáj neki. megmosni sem tudom rendesen, mert ahogy egy pirinyót is hozzáér a fogkefe, visít. sebaj, inkább legyen 3 hétig kicsit lepedékes, de maradjon meg, minthogy szépre sikálva kipotyogjon...

2008. november 9., vasárnap

pépesítés

11:25, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

ez megy most mirkónál. vagy ha nem is pépesítés, de mindenféle étel apró darabokra vágása. még a túró rudit is felkarikázom neki, h az első fogának még a csokimázzal se kelljen bajlódnia. igen, én nagyon komolyan veszem azt, h nem haraphat. a szívem szakadna meg, ha idő előtt kipotyogna maki első foga. messze még a maradó fogak kijövetele, jó lenne, ha addig nem lenne foghíjas a fiam.

mondjuk ő is nagyon szívén viseli a száját, fogait. a baleset estéjén semmit nem volt hajlandó enni, az esti kakaót is úgy sikerült szívószállal beletukmálni, fél órás hercehurca után, h az apja megígérte neki, h másnap elmennek a lurdy kedvenc játékboltjába és vesznek egy csudajó járgányt. na, a könnyen korrumpálható fiam végre a szája csücskébe tette a szívószálat és benyomta legalább a kakaót. könnyű megvenni egy autóval a makit :)

szombaton ebédre csak levest volt hajlandó enni, de azt is úgy, h a mama lapátolta a szájába. és a vacsi is leves volt. mármint neki.  

úgyhogy most mirkóval együtt nyüglődünk a fogainkkal. annyi kis különbséggel, h neki pár hét lesz csak a kímélő üzemmód, míg nekem egy év... 

2008. november 7., péntek

peches nap

22:08, a bejegyzést petra írta | 2 komment

ez volt ma mirkónál.

mikor délután mentem érte az oviba, mondta a gabi néni, h történt egy kis baleset délelőtt a tornaórán. maki elnyalt. fejjel a parkettába. ahogy megláttam a fiamat, pontosabban a száját, már futott is ki a vér a lábamból. na nem azért, mert akkora a sebesülés. (ráadásul az óvónénik rögtön lejegelték neki.) meg egy bucira dagat szájtól még én sem ájulnék el. de mivel nekem a gyerekkori balesetem miatt fogparám van, a gyerekeim minden egyes esésénél az az első, h a fogukat megnézem, megvannak-e. eddig egyik kölyköm sem járt úgy, mint én 6 évesen, h a betonba fejelvén elhullajottam a fogsorom negyedét, ráadásul elöl. (mellesleg annak az esésnek, illetve a foghullajtásnak köszönhetem, h olyan kuszán nőttek a maradó fogaim. ezért van most fogszabályzóm. igen. 31 évesen. jobb oldalt lehet keresgélni, ugyanis én, a grafomán arról is elkezdtem egy blogot :))

naszóval, a fogpara miatt gyengült el a lábam, mikor makit megláttam. kinyitotta a száját. alul szanaszét harapta az ajkát, hatalmasra van dagadva és sebes, ez a kisebb baj, de az ínye felül bevérzett, nem is kicsit, és ahogy megfogdostam a metszőfogait, éreztem, h a bal oldali kicsit mozog. na, rohanás haza, lindát leadtam mamáéknak és rongyoltam mirkóval a gyerekfogászatra. tudom, h tejfoggal nem lehet mit kezdeni, de mégiscsak szerettem volna, ha megnézi egy fogorvos, esetleg ellát egy kis tanáccsal, mit kezdjek vele.

rossz sejtésem beigazolódott, valóban mozog a bal első foga. teendőm nincs vele, nem is lehet. egyetlen fontos dolog van: ha szerencsére nem esett ki, meg is kell tartani. ennek érdekében 3 hétig nem szabad harapnia. sem almába, sem kenyérbe, sem kiflibe, se semmibe. amennyira lehet, kímélni kell a fogát, csak apróra vágott falatokat ehet, amit a rágófogaival megrág. a metszőket nem szabad használnia.

ez itthon még működne is, de az oviban?!?!? de úgy gondolom, az óvónénik megteszik majd nekünk, pontosabban mirkónak azt a szívességet, h felkockázzák az almát,  kenyeret vagy bármit, amit harapni kell. hétfőn megkérdezem majd, h bevállaják-e. csak 3 hét. annyi idő alatt a fogorvos szerint visszacsontosodik. szóval fontos lenne ez a 3 hét... az pedig majd hónapok múltán derül ki, h elhalt-e a foga a zúgástól, vagy megmarad. remélem ez utóbbi. de ha elhal, az sem baj, a fogorvos szerint lehet majd kezelni, de fontosabb lenne, h most bent maradjon az ínyében.

és miért peches ez a nap? mert uzsi közben még egy kancsó vizet is véletlenül mirkóra löttyintett egy kisfiú, maki pedig bőrig ázott, át kellett öltöztetni, a radiátoron pedig szárogatták a vizes ruháit. szegény embert az ág is húzza :)

zenész lesz...

14:20, a bejegyzést petra írta | 3 komment

egyrészt a fogadó órán az óvónénik is mondták, h maki a tornaórákon nem nagyon akarja aktivizálni magát, másrészt sosem túl lelkes, ha az apja focizni hívja. viszont a gitározásra bármikor kapható. oké, összevissza penget, de egyre finomabb mozdulatokkal kezeli a gitárt. és nagyon sokszor dúdolgat, vagy énekelve beszél. zenész lesz, na. :) (és én ennek örülni fogok.)

(és EZ mirkó új kedvence. reggelente, ha kocsival megyünk az oviba, mindig meg kell hallgatni. és hazafelé is.) 

2008. november 2., vasárnap

zenebona

9:30, a bejegyzést petra írta | 4 komment

egyik este apa kitalálta, h maki az ölébe ül, pengeti a gitárt, d. pedig lefogja az akkordokat. ennek eredménye egy felismerhető zene lett, apa még énekelte is a szöveget. mirkó pedig csillogó szemmel nézett az apjára, büszkén, h ő maga "gitározza" a dalt. (ami a lájtos danzig-féle mother volt. persze akusztikus gitáron kicsit finomabban cseng a nóta :))

aztán maki kérte, h a saját kisebb gitárján is játsszák el ugyanazt. namost ott a húrok közelebb is vannak egymáshoz, meg fordított kezes, így nem sikerült valami jól. ekkor maki azt mondta: apa, inkább a te gitárodon játsszunk, azon rajta van az a szám.

:)

2008. október 31., péntek

felesleges kérdések

15:48, a bejegyzést petra írta | 3 komment

-mirkó, mi volt ma az ebéd az oviban?

-linda, mit kérsz vacsorára?

(az előbbire mindig nem tudom a válasz, az utóbbira pedig mindig virsli!)

 

maki egyébként tegnap szóvá is tette: vacsi közben kérdeztem tőle, mi volt az ebéd. közölte, h nem tudom, majd tovább evett. fél perc múlva letette a kenyerét és kérdőn rám nézett: anya, miért kérdezed meg mindig, h mi volt az ebéd az oviban?

miért is??

2008. október 26., vasárnap

hosszú hétvége

10:49, a bejegyzést petra írta | 4 komment

ami nálunk mozgalmasan telt.

csütörtökön apa elvitte de. a kölyköket játszóházba, jól kidöglesztette őket, volt is ebéd után alvás, ami lindánál nem különös, de mirkó is kidőlt. du. 4-kor úgy keltegettük fel, h mostmáraztán ébresztő. ennek este ittuk meg a levét, mert maki éjjel fél 12-kor hajtotta álomra a fejét. addig tett-vett, beszélgetett, hisztizgetett, pakolászott.

pénteken reggel felkerekedtünk és elmentünk libegőzni. mirkó annyira élvezte tavaly ősszel, többször említette azóta is, h milyen jó volt. most már lindu is elég nagy lett, h ő is felüljön, így négyesben fellibegtünk a jános helyre. ott megmásztuk a kilátót, elgyönyörködtünk budapest panorámájában, majd visszalibegtünk a zugligetbe.

szombaton reggel pedig makival irány a bábszínház. anyósomat megkértem, h fuvarozzon el minket a metróig, és onnan békávézunk. már múlt kedden is jött velem maki, amikor fogászati röntgent mentem készíteni, akkor is letettük a kocsit és metróztunk a kálvin térig meg vissza. gondoltam a bábszínházas délelőttöt akkor színesítsük egy kis földalattis, villamosos, buszos, metrós kalanddal. mondanom sem kell, mirkó imádta. nem mondom, nem volt egy rövid utunk hazafelé, hisz az andrássy út-soroksár távolság szombaton bkv-val nem egy sétagalopp, de mirkó szó nélkül tűrte, sőőőt! csak hazafelé a buszmegállótól míg a házunkhoz értünk, akkor mondta, h elfáradt már. na, röhej! hogy elkényelmesedett ez a gyerek?!? mondtam is neki, h azért ez nem akkora gyalogút, h elfáradjon. csak túl sokat járunk autóval, és "nem szokta a cigány a szántást". úgyhogy mostantól ha az időjárás engedi, valamint nem kell időre menni, sietni, bizony hévvel, villamossal, egyebekkel megyünk majd.

(egyébként a marcipán cica c. előadás messze alulmúlta a várakozásaimat. összesen 1 báb volt benne, a cica. a többi "szereplő" papírmaséfigura volt, és az a házaspár, aki gagyi rock and roll gúnyába bújtatott gyerekdalokat playback-elt...?!? hááát... a nőci meg felvehetett volna egy melltartót igazán, ha már egy szál fehér pólóban ugrándozik a színpadon. mindegy, mirkónak tetszett, tapsikolt is, amikor a többiek tapsoltak, simán végigülte a másfél órát, bár "pihenésképp" volt egy kis szünet a két felvonás közt. az, h sztem gagyi volt, nem számít, maki élvezte és kész. kapott is egy hurkapálcás mini marcipán cicafejet, hazáig azzal játszadoztunk.)

2008. október 21., kedd

hiányzik

12:08, a bejegyzést petra írta | 4 komment

ilyen kis nyünyüke volt januárban, amikor elhoztuk 


és ilyen komolykodó tinédzser volt 8 hónaposan


a legutolsó, múlt szerdai kép "szelkó"-ról a telefonomban van, és sajnos nem vagyok egy IT zseni, nem találok megfelelő kábelt, képtelen vagyok áttölteni,  így nem tudom az utókornak emlékül állítani. pedig azon linduval bandáznak a kedvenc helyen, a diófa alatti avarban.

a kislányomnak is nagyon hiányzik sally. már tegnap du. alvás után, mikor lementünk, ment a kekszes tálkához, és mondta, h viszi a sally-kének. ma is kérdezte már, h hol van szelkó.

a csudába. hiányzik nekünk, na! :(

2008. október 20., hétfő

sally elment :(

21:08, a bejegyzést petra írta | 6 komment

igen, örökre. alig múlt 1 éves. emlékszem, milyen elveszett volt, amikor 5 hónaposan kihoztuk a menhelyről. hogy kikupálódott, megokosodott, bár egy hebehurgya kis lüke tyúk maradt így is :)

annyi tervem volt vele. folytatni akartam a nyáron félbe hagyott kutyaiskolát, mert még sok tanulnivalója volt; legalább egy almot szerettem volna tőle, h legyen ő is anya. meghát én is szerettem volna látni egy kutyaszülést, majd a sok kis maszatos kölyök viháncolását figyelni hetekig, amíg nálunk vannak. de nem.

reggel, amikor makit vittem oviba, sally a lépcső előtt feküdt összegömbölyödve. gondoltam a hűvös reggeli idő miatt nem rongyol utánunk a kapuba, amikor kiállok a kocsival. de fél óra múltán, mikor hazaértem, sally még mindig ugyanott és ugyanúgy feküdt. akkorra már rángatózott a hasa, a bordái alatt. mintha csak a szívverése lett volna, olyan ritmusosan, de ijesztő erővel. láttam, h kicsit a nyálát is folyatja. a reggelije érintetlen volt. kekszet is próbáltam neki adni, az sem kellett. negyed órán át gubbasztottam mellette, és vizslattam. a 3 hete operált köldöksérvének a sebét néztem, h az gyulladt-e be, de semmi. a térdét nézegettem, fogdostam, ami be volt dagadva és vizesedve, hiába szívta le az állatorvos 2 hete. de nem fájlalta a lábát sem, engedte, h nyomkorásszam. kihívtuk az állatorvost, 11-kor meg is érkezett. ő megnézegette, adott neki gyógyszert, mert kullancsfertőzésre gyanakodott. kiadta "parancsba"', h sokat kell innia, mert ha kullancs, akkor vesemegállást okozhat. úgyhogy az volt a feladatom, h a vizes ujjamat mártsam be sóba, és azzal kenegessem az ínyét, nyelvét, h jó szomjas legyen, és igyon, igyon, igyon, mert az jó. holnap de. újra jön vizitre.

bekentem sally száját sóval, és amíg kint voltam vele a kertben, 3/4 óra leforgása alatt be is nyakalt 2 tálka vizet. bár a fejét is alig tudta megemelni a lapos tálka magasságáig, azt gondoltam jobban lesz. simizgettem, bíztattam, h meggyógyul, csak igyon, sokat, ügyesen. délben, amikor kinéztem a konyhaablakon, láttam, h már a diófa alatti avarrakásban fekszik, így gondoltam hát, már még jobban van, hisz megtette 4 lábon azt az 5 métert onnan, ahol reggel óta feküdt, tehát lábra tud már állni.

du. 2-kor sally-ke már a kutyaházában feküdt, a fejét sem tudta felemelni, maga alá pisilt, és rángott a szája. anyósom még fecskendővel próbált neki vizet adni, de nem ment. lehunyta a szemét, és nem vett többet levegőt.

felhívtuk az állatorvost, h holnap de. már ne jöjjön.

ő egyébként azt mondta, h ha a veséje működött, merthogy pisilt még a végefelé is, akkor nem a kullancsfertőzés vitte el. az amúgy sem ilyen gyors, h tegnap este semmi baja, reggel 8-ra meg nem bír lábra állni... akkor mi? megmérgezték?

nemértem ezt... ilyet ki tenne???

mindegy...nagyon rosszul érzem magam ;(  

2008. október 16., csütörtök

linda és sally

13:59, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

délelőtt a kertben. én a 20 éves diófáról lehulló fél tonnányi levelet sepregetem, gereblyézem, miközben lindu diót szed és tör magának valamint a kutyának. és közben rendszabályoz:

fidej rám! feküdjél le, sally-ke! tölök neked diót. itt van a kezemben neked.

imádom!!!!!! :)

és ami a legviccesebb, h sally, aki akkora, mint a linda, nagy ló kutya, jól nevelten lefekszik a lányom lábai elé, és oly szép, óvatos mozdulatokkal eszegeti ki lini babaujjai közül az apró diódarabokat, h öröm nézni! az a kutya, aki egyébként olyan szeleburdi, h a hajam égnek áll néha tőle. úgy látszik két dudás mégiscsak megfér egy csárdában. a két lüke kiscsaj szót ért egymással :)  

rohanó hétköznapok

13:32, a bejegyzést petra írta | 3 komment

észre sem veszem, és eltelik 13 nap az utolsó bejegyzés óta. pedig mennyi minden történt azóta?!?!

az egyik legdurvább, ha szabad így fogalmaznom, mirkó oviellenessége. az elmúlt héten reggelente többször is sírva vették ki a kezeim közül az óvónénik, és nyafogva vittek be a szobába a fiamat. oké, erre fel voltam készülve, mindenhol ezt hallani, h novemberig bezárólag minden gyerek átesik ezen a "nemakarokmenni" időszakon, ki hevesebben, ki szolídabban reagálva le. nade a múlt heti vadasparki kirándulás alkalmával amit mirkó művelt, az váratlanul ért.

már előző este közölte velem, h ő nem akar menni állatokat nézni, nem érdekli a vadaspark. téphettem én a szám, h az pedig milyen jó...! reggel visítva tépte le magáról a cipőt még itthon, indulás előtt, h nem akar menni az oviba. a hátamon vittem ki a kocsihoz, de alig tudtam betuszkolni az ülésébe. az ovinál nem akart kiszállni az autóból, sírva kapaszkodott az anyósülés támlájához. mikor negy nehezen becipeltem, a martin, a spanja, vigyorogva rohant hozzá, h "mirkó, leszel a párom?", sőt, az üdítőiket is rögtön egy zsákba tették az óvónénik. úgy látszik tényleg össze vannak nőve ezek a fiúk bent :) nade most a fiamat a martin sem térítette el a hisztitől. egyik óvónéni kérdezte, h azért elvigyék-e így sírva? merthogy nem jó ötlet, mert nincs nekik arra energiájuk, h a másik 50 kölyök mellett csak őt istápolják. jó, kapják be, akkor hazaviszem. ekkor jött a másik óvónéni, h szerinte 5 perc alatt megnyugszik majd, üljön csak fel a buszra. reggelente ha sír, akkor is hamar lehiggad és jól érzi magát. na, döntsek én. köszi. mirkó sírt, nyafizott könyörgött, h vigyem haza. fél óra telt el. eközben a csoportjából a többiek is édesgették magukhoz, a másik csoport óvónénijei is csalogatták, kivittem a buszhoz, h ilyennel úgysem utazott még, blabla, maki azonban megmakacsolta magát. martin majdnem sírva fakadt, mikor mondtam neki, h mirkó nem megy vele kirándulni....

sőt, most reggel derült ki, h a hétfői fotózáson a csoportképnél még csak-csak hajlandó volt odaállni a többiekhez, de egyéni képet nem tudott róla csinálni a fényképész, mert elvonult és sírt, h ő nem akarja, h fényképezzék! és ezt miért 1 hét elmúltával, kvázi véletlenül böki ki a gabi néni?!?!

ehh, végül hosszas vacilálás után döntöttem. ez a sírás nem a kirándulásnak szól, hanem az ovinak, pontosabban az elszakadásnak. ha most engedek és hazaviszem, másnap reggel mit mondok neki, miért kell oviba menni? ha elindítom ezt a lavinát, még nehezebb lesz megfékezni. következetesnek kell maradnom, bármi áron. így végül az egyik óvónéni segítségével lefejtettük az ordító fiam karjait a nyakamról, júlia néni feltette a buszra, én visszamentem a kocsihoz, beültem, és hazáig sírtam.

10-re már a védőnőnknél is voltam. muszáj volt beszélnem vele, mert egy órán keresztül otthon azon marcangoltam magam, h mit rontottam el a nevelés során, h ennyire nehezen megy az ovibamenetel mostanában. mi a túró van a fiammal?!?!

enikő, a védőnő megnyugtatott, h épp ellenkezőleg. az a gyanús, ha egy gyerek az első pillanattól fogva imád oviba járni, és nincs semmiféle nyafi soha, mert ez azt jelentheti, h vmi nem stimmel otthon. szóval ezek a makihisztik azért vannak, mert ő nagyon is jól érezte magát itthon, mindent megkapott, leginkább figyelmet, ami 25 másik gyerek mellett az oviban közel sem annyi. ott szabályok vannak, más gyerekek, akikkel osztozni kell, vannak nagyobbak, erősebbek, már nem ő a "one and only" mint itthon. naná, h frusztrált.

az egy másik dolog, h 3x is bepisilt az oviban du-i alvás alatt, és 2x itthon reggel. ez is aggasztott, de a védőnő szerint ez a teljes beszokással meg fog szűnni.

a fényképezés miatt meg ne aggódjak, sok gyerek nem szereti, ha fotózzák, az ő lánya pl. csak úgy volt hajlandó odaülni, ha az óvónéni az ölébe vette, így minden évben óvónénis fotó készült a kislányáról. aki 4 éven keresztül minden reggel sírt. van ilyen. én semmit nem rontottam el. téma lezárva.

valamelyest megnyugodtam a védőnővel folytatott 3/4 órás eszmecsere után, és kíváncsian mentem makiért délután. mint kiderült, nagyon élvezte a kirándulást. júlia néni mondta, h elöl ültek, mirkó a vezető mellett kilátott a szélvédőn, és kommentálta a forgalmi helyzeteket, ő látta meg először a hegyeket, gyűjtött tobozokat, makkokat, mindenféle kincseket, amiket haza is hozott, sőt, közölte, h legközelebb is megy kirándulni, mert nagyon jó volt :)

ennyi.

(persze tegnap és ma reggel is sírva adtam be az óvónéninek a fiamat, mármint ő sírt, nem én :) de már kevésbé marcangolom magam. ez az élet rendje. punktum.)

2008. október 3., péntek

dögrovás

18:29, a bejegyzést petra írta | 4 komment

kidőlt a család aprja-nagyja. hetek óta nyüglődik mindenki a takonnyal, de még élhetőek voltak a hétköznapok. értem ez alatt, h én kaptam levegőt, maki járt oviba, ésígytovább. keddre a tüdőm bemondta az unalmast, sípolt, hörgött, egyenes út az antibiotikumhoz. csütörtök reggel pedig mirkó ugatósan köhögve ébredt. telefonáltam gyorsan az oviba, h meghosszabítjuk a hétvégét, maki nem meg hétfőig. irány a doktornéni. kapott ő is gyógyszert. kanalasat. amit nem hajlandó bevenni. eddig soha semmi gond nem volt a folyékony gyógyszerekkel, most van. különfélébbnél különfélébb cselekkel adagolom makiban a dózist, hol actimelbe öntve, hol kubu-ba. a lényeg, h az alapital jó masszív, erős ízű legyen, h ne érződjék ki belőle a gyógyszer, mert akkor csúnyán lebukom...

linda többé-kevésbé megtanult orrot fújni. biztos rühelli már a porszívós szívást, mert erőt vett magán, és fúj. eleinte a zsepibe nem volt hajlandó, csak a két ujjam közé, úgyhogy a mosdónál oldottuk meg, h utána kezet moshassak, de mostanra képes a zsepibe is trombitálni. persze ehhez az kellett, h csökkenjen a takonymennyisége, mert azért egy masszív náthánál még nem elég az ő fújótechnikája. 

de az első este, mikor már nem porszívóztam neki, pizsibe öltözés után félve megkérdezte, h "nem szívunk?". mondtam neki, h nem nyuszikám, már nem szívunk. ekkor tágra nyílt szemmel csodálkozva visszakérdezett: "nem szívunk??" nem :)

 

2008. szeptember 30., kedd

bújócska

11:06, a bejegyzést petra írta | 4 komment

a képen elrejtettünk két gyereket. találd meg őket! :)

a játékon túl: lindával öröm a főzés. a minap vettem egy nagy adag husit, h jól bepanírozom, be a mélyhűtőbe a sok-sok szeletet, és akkor csak aznap elő kell kapni annyit, amennyi kell éppen. lindus velem tartott a panírozásban. 

nem. nem szívesen emlékszem vissza arra, h hogy nézett ki a konyha, én és a lányom. lininek még a füléből is zsemlemorzsa szóródott ki később.

ma töltött paprikát készítettünk ebédre. a lánykám kiskanállal ette a lisztet. és ha már evés: a gyerekeim a chocapic mellé párizsit szoktak rágcsálni. a McDonald's-os fagyiba pedig belemártogatják a kechup-ös krumplikat. fura ízlésük van...

ja, a kölykök. íme, ide bújtak :)


 

2008. szeptember 26., péntek

a bicikli jótékony hatásai

13:54, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

egyrészt a korábbi post-ban felsoroltak, benzin, levegő, vádli, miegymás.

másrészt a reggel 8-kor nyeregbe pattanás és a friss levegőn kerekezve óvodába eljutás jócskán felébreszti a még álmodozó kisfiúcskát, meg persze az édesanyját. ennek köszönhetően (valójában nem vagyok benne biztos, h van összefüggés a kettő között...) mirkó reggelente nem nyafkán, álmosan, ásítozva csipaszkodik a nyakamban az oviban a szoba bejárata előtt, hanem frissen és üdén átöltözés után már nyargal is be a többiekhez. egészen pontosan kedd óta megy így, amióta először vittem bringával reggel. mondjuk nekem is jókor kellett kitalálni ezt a bicajdolgot, amikor már süvít a szél és 10 foknál nincs melegebb, minek folyományaként mára iszonyúak köhögök, és a tüdőm kiszakadni készül. nem baj. a fiamnak tetszik a dolog, sok szempontból előnyös, így amíg nem fagy, a brinyós reggeli fuvar marad.

linduval is kipróbáltam a biciklizést, ő nem kajabált, h fékezzek, mikor gyorsan mentünk, sőt, iszonyúan élvezte. viszont ő hajlamos ki-kikukucskálni (sőt, egyenesen dőlni) jobbra-balra, minekután a súlypontváltozás igen összekavarja az egyensúlyérzékemet, így linivel, hiába tetszik neki a száduldás, lassabban kell mennem, mert egy óvatlan pillanatban eltaknyolunk egy kiváncsi pillantás miatt.

ha már lini szóba került, lejegyzem a mai ebédnél folytatott párbeszédecskénket. (nem, egyáltalán nem izgis, nem vicces, nem fura. ez most csak egyszerű dokumentálás, nekem, h 25 év múlva is emlékezzek arra, h 18 hónaposan a kislányom hogyan beszélt. merthogy videót sosem csinálok. vagy legalábbis nem sűrűn. nem is tudom, miért....)

- anya, mi ez? - kérdi kézzel a levesből kiszedett babot fogván.

- bab.

- ez nem jó nekem. inkább husit eszem.

(megjegyzem maki ennyi idősen csak szavakat mondott, azt sem sokat.)

2008. szeptember 22., hétfő

két keréken

21:57, a bejegyzést petra írta | 1 komment

mivel nagyapáék csak nem rég jöttek haza a monstre nyaralásból, most kaptam meg a szülinapi ajándékomat, ami egy bicaj! bizony, ezt kértem édesapámtól ajándékba. íme a szerzemény.  plusz képzeljünk még rá egy csomagtartót, egy kitámasztót és egy gyerekülést. és így teljes a kép. jah, a kék/piros bukósisakos fiam/lányom is hozzáképzelhető. merthogy a fenti tartozékokat is mind megvettem. (a gyerekeken kívül.)

hosszas nyüglődés eredménye volt ez a bringa, mert egyáltalán nem ilyet akartam, de ami pofásabban néz ki, az veri a 100e-t, az meg egy kicsit talán a soroksáron való lavírozáshoz sok. nem készülök downhill versenyekre elvégreis :)

végül 3 üzlet teljes kínálatát végigmustrálva a fenti járgány mellett döntöttem. (hozzáteszem, a 3 üzletet lindával együtt jártam végig, le a kapallal a lányom előtt. egy eltűnéses jelenetet leszámítva jól viselte az anyja vacilálásait. merthogy a kisasszonyt a decathlon-ban egyszer szem elől vesztettem. a sorok között rohangáltam, linda nevét rikácsolva, majd irány a kijárat, szólni, h ne engedjenek ki semmi szín alatt egy pöttöm lánykát, ha arra téved. aztán elkaptam két biztonsági embert, h segítsenek nekem, mert nem találom a lányom, erre egy fickó odaszól, h egy pici lány a mögöttünk lévő sorban ücsörög a földön és egy görkorcsolyát készül éppen felvenni. naná, h linike volt az!)

szóval bicaj kiválasztva, pénztár, parkoló. nos, nem kis közelharc árán szuszakoltam be a biciklit a merivába. sőt, még linda is befért, szóval bravúr, aztán el a közeli bicikliszervízbe, h rögzítsék nekem a gyerekülést profi módon, nehogy elhagyjam egyszer valamelyik kölyköt. aztán irány az ovi. mentem makiért.

a második kanyarban majdnem elestem. szerencse, h ekkor még csak egyedül ültem a bringán. hiába, aki 15 éve nem ült kerékpáron...?!? de való igaz, h nem lehet elfelejteni. 200 méter után már szinte bedőlve kerültem ki a fekvőrendőrt :)

mirkó avatta fel a gyerekülést hazafelé az oviból. kicsit aggódott, h nem tud hova kapaszkodni, majd belemarkolt a nyeregbe, és nem engedte. akkor sem, mikor elindultunk és ráültem. a mancsára. félúton sikerült elérnem azt, h vegye ki a kezét a fenekem alól, és az ülése szélébe kapaszkodjon, különben elüszkösödnek az ujjai a seggem alatt, míg hazaérünk :) és folyton fékeznem kellett. mirkó nem bírja a száguldást :) ahogy kicsit megtekertem, már kérte, h lassítsunk. pedig nem százzal téptem, hisz nekem is szoknom kell még azért ezt a bicajt, a gyerekszállításról nem is beszélve.

a lényeg, h makinak tetszett a brinyóm is, a fuvarozás is, és sztem is tök jó móka. nem költünk benzinre, nem szennyezzük a levegőt, és talán még a vádlim is formásabb lesz :)

éjszakai bagoly

21:48, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

az oviban már lassan megszokottá váló ebéd utáni alvás nagyon hasznos. mirkó így délután hatkor nem akar nyafkán ledőlni a földre és fekve játszani, hanem tele van energiával. ez jó. viszont h este 10-kor is még kukorékol, az nem jó. az pedig, h mindezt apa/anya asszisztálásával tudja csak megtenni, pláne nem jó. ugyanis az esték így festenek: 8 körül kölykök be az ágyba, meseolvasás, linda 10 perc múlva szunyál, mirkó nem. egyre másra csak kéri a következő és következő mesét. másfél óra olvasás után az ember lánya okkal köp vattát. de kijönni nem lehet a szobából, különben jön az észveszejtő visítás. az egyik ilyen este után 1 liter vizet egy húzásra magamba döntvén elhatároztam, h ez így nem mehet tovább.

rebeka adta a mentőötletet. náluk úgy történik az elalvás, h egy-két anyamese után bekapcsolja a réka szobájában lévő cd lejátszót és jöhet is a vackor. réka hallgatja, majd elalszik.

egyik délután fel is nyaláboltam a gyerekeimet, elmentünk a media markt-ba és makival közösen kiválasztottunk egy nem túl bonyolult kis cd-s rádiót. aztán vettünk egy mese cd-t is, és azóta egészen máshogy telnek az esték. igaz, nem olyan egyértelmű még a dolog, de lassan 1 hét eltelte után mondhatom, h bevált az ötlet. pár apa/anyamese után cd bekapcsol, mese elindít, apa/anya ki a szobából és mirkó egyszercsak elalszik. mennyivel másabb ez így?!? :)

2008. szeptember 17., szerda

hablaty

21:59, a bejegyzést petra írta | még nincsenek kommentek

linda nagyon édesen csűri-csavarja a magyar nyelvet. pár hónappal ezelőtt azt, h lábam úgy mondta, h gábam. mostanában próbálkozik a helyes használattal, de a saját nyelvezetet nem könnyű levetkőzni, így az eredmény: gálábam :)

a gyerekeknél a jellemző birtoskos ragozási "hiba", vagy inkább mondjuk úgy, próbálkozás a tied-tiem. mirkó is, annak idején, ha vmi az övé volt, azt mondta rá, h tiem. linda megfordította. ő helyesen használja az enyém kifejezést, de ennek a párja a enyéd.

viszont ragozni már tud. és a múlt időt is sokszor helyesen használja. pl.: mikkó eldőlt. én isz eldőlök. majd beleveti magát a blup-ba kacagva.

Régebbiek | Végére »

A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.

Kis virág